A szülés folyamatának alapvetően három fázisa van: a méhizomzat egyre erősebb összehúzódása, a gyermek világra jövetele és a méhlepény kilökődése. Az első szakasz általában 12-14 órán át tart, miközben a méh izomzata gyakran és erősen összehúzódik. Ezután a magzatburok megreped, a magzatvíz elfolyik és a méhnyak tágulni kezd. A második szakasz kezdetére a méhnyak teljesen kitágul, hogy a magzat feje átférjen rajta - ez a folyamat kb. 1 órát vesz igénybe. Amikor nyomni kezdünk, a méh még erősebben összehúzódik, és végül a magzat világra jön. A szülést követően a köldökzsinórt elkötik, majd elvágják. Az utolsó, kb. 15 perces szakaszban a méhlepény is megszületik.
A szülés kétféleképpen indulhat meg: vagy úgy, hogy a magzatvíz elfolyik, vagy úgy, hogy a terhesség végén már oly sokszor érzett hasfeszülések, keményedések rendszeressé és erősebbé válnak. Gyakran előfordul a szülés megindulása előtt, hogy a hüvelyből kocsonyás, nyákszerű anyag távozik, mely lehet rózsaszínes, kissé véres is. Ez az úgynvezett nyákdugó, amely a méhszájban helyezkedett el, hogy védje a burkot a fertőzésektől. Ritkán, de előfordulhat, hogy vérzés lép fel a terhesség végén, a szülés megindulásának várható idején.
Mi történik a kórházban?
Az ügyeletes orvos vizsgálata után felveszik az adataidat, megkérdezik a terhességgel kapcsolatos eseményeket. A szülésznő leborotválja a szeméremtestet és beöntést ad, hogy a belek kiürüljenek. A szülés haladása, illetve a magzat fejének helyzete dönti el, hogy a tágulási szakaszban le kell-e feküdni, vagy mozoghatsz-e.
Mi a vajúdás célja?
A vajúdás hosszú órái ahhoz kellenek, hogy a terhesség alatt zárt méhszáj, amely az egész méh súlyát tartotta, átalakuljon és eltűnjön a magzat útjából. Ezáltal válik szabaddá a szülőcsatorna. A méhszáj erős, vaskos, izmos cső, mely minden méhösszehúzódáskor rövidebbé és tágabbá válik. Ez a folyamat akaratunktól független, idegi és hormonális hatásokra megy végbe.
Hogyan kell lazítani?
Többféleképpen érhetjük el a test ellazítását. Az ellazulásra azért van szükség, hogy a szervezetben a keringés és a légzés javításával átcsoportosítsuk az energiát és az oxigént. A méh izomzata hatékonyabban húzódhat össze, és ha elernyed, teljesen "kipihenheti" magát. Az idegrendszer nyugalmi állapota miatt a fájdalom ingerküszöbe megemelkedik, a fájdalomérzet csökken. Ezt a folyamatot a félelem és a szorongás is befolyásolja, melyet a megfelelő felkészítás során az információk megszerzése és a lazítás megtanulása enyhítheti. A megfelelő kényelmes testhelyzet önmagában is segíti a test ellazulását. A szülés tágulási szakaszában a méhösszehúzódások alatt lassan, mélyen, hasi légzést kell végezni. Kb 4-5 mp-ig be, majd 5-6 mp-ig ki, mindaddig, amíg a keményedés, feszülés tart. A méhösszehúzódás kezdetén és a végén sóhajts hirtelen, mélyen.
Kitolási szakasz
A méhöszehúzódások alatt nyomási, székelési inger támad. Ez az inger később a feszülések közti szünetekben is megmarad. Háton fekve, a két lábat talpra téve, a két térdet lazán, szétengedve kell várni a méh összehúzódását. Amikor nyomni kell, a két térdet kézzel kívülről átfogva húzd a két váll felé, a fejed emeld meg! Az összehúzódás kezdetén fújd ki erőteljesen a levegőt, lélegezz mélyen a hasba és tartsd ott a levegőt, amíg csak bírod, gyorsan cseréld a levegőt. Ezt a préselő légzést addig folytasd, amíg a kontrakció tart. A levegő hasba szívásakor a rekesz lefelé domborodik és megtámasztja a méhet. A haspréskor a hasizmok megfeszülnek és ugyancsak megnyomják a méhet a hasfal irányából. Ezek az erők egymást segítve meghatározzák a nyomás helyes irányát.
Mi történik, ha kibújt a baba?
Az anyuka megkönnyebbül, minden baja, fájdalma elmúlik. Az újszülött az első levegővétel után felsír, rúgkapál, kipirosodik. A bőre magzatmázas, nyákos, véres. A szülésznő azzal segíti a légutak tisztulását, hogy a szájából, orrából kiszívja a nyákot, a magzatvizet. A baba is segít köhögéssel, tüsszögéssel. Amíg a köldökzsinórban lüktet a vér, nem kell elzárni. Ha a lüktetés megszűnik, a szülésznő kapcsot tesz a köldök fölé. Az egészséges, jól légző újszülöttet odateszik az édesanya hasára, mellére. Ez mindkettőjüknek nagy örömöt, megnyugvást jelent. A mama megsimogathatja a babát, szólhat hozzá kedves hangon, hiszen az újszülött megismeri a hangját, újra hallja az anya megnyugtató szívdobogását, a mellkas légzés közbeni emelkedésével és süllyedésével pedig átéli a méhen belüli lebegés érzését.
<< Vissza a hirekhez