Ekkor már érezhetjük testünk apró változásait. Az egyik leggyakoribb jel a gyakori pisilés, főleg éjszaka. Ennek oka, hogy a méh még nem duzzadt meg nagyon, de ráhajol a húgyhólyagra, és nyomja. Előfordulhat kissebb menstruációs vérzés, ennek oka lehet, hogy az embrió még nem ágyazódott be teljesen. Az émelygés szinte minden terhesség első hónapjainak velejárója, de előfordulhat, hogy nem minden kismamának kell átélnie ezt a kellemetlenséget. Testünk különböző változásokon megy át: érzékeny mellek, álmosság, és rosszullétek. A hormonváltozások miatt előfordulhat, hogy megundorodunk bizonyos szagoktól, ízektől, gyakran hányinger kerülget, máskor pedig farkaséhség tör ránk, és szinte bármit megennénk. Gyakori jelenség a kívánósság, amikor folyton egy-egy ételre, vagy ízre vágyunk. Ügyeljünk arra, hogy étkezésünk ne legyen túlzottan egyoldalú, legyen választékos, hogy minden fontos vitamin, és táplálék bejusson szervezetünkbe.
A megtermékenyítés után négy héttel az embrió még nagyon picike, nagyjából akkora, mint egy almamag. Mozgása ilyenkor még egy hal mozgásához hasonlít. A sejtcsomó egy része sok kis csatornává alakul át, melyekből létrejön a méhlepény. Az a réteg, amelyből majd kialalkul a pici bőre, ekkor még olyan finom selyempapírra hasonlít, amelyet a legkisebb fuvallat is elsodorna. A magzatvíz beburkolja és védi az embriót. Az őt körülvevő burokba pisil. Aggodalomra semmi ok, ez a víz naponta többször is cserélődik. Előbb a a méhlepény, később a mama vére is megszűri. Az anyuka még semmit sem érzékel a magzat finom mozgásokból. Az embrió köldökéből egy csövecske indul ki, amely összeköti azt a méhlepénnyel. Ez a köldökzsinór. A baba fejlődéséhez szükséges minden tápanyag és oxigén a mamától indul el, a méhlepény megszűri azt, majd a köldökzsinór elvezeti a babához.
(Forrás: Jocelyne Robert: A születés csodálatos története)
<< Vissza a hirekhez