Nem kell férjhez menni!
„Egész kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy hosszú, fehér ruhában fogok férjhez menni álmaim szerelméhez. Ragaszkodtam minden kis momentumhoz, ami a fejemben született a nagy nappal kapcsolatban.
Detti mesélt nekem a házasságról vallott nézeteiről. „Közben 32 éves lettem, ami lassan már középkorúnak számít. Van egy jól működő párkapcsolatom, szuper pasival, de házassági papír nélkül. Együtt élünk, minden közös, de sem ő, sem én nem akarunk esküvőt. Teljesen megváltozott az elképzelésem erről az intézményről. Sok év telt el azóta, hogy mindent megterveztem vele kapcsolatban, de már elképzelni sem tudnám, hogy a házasság valaha boldoggá tegyen. Hogy miért gondolkodom így? Ezt a kérdést mindenki, aki közel áll hozzám feltette már nekem. Az anyukám éppúgy, ahogy a barátaim, sőt egy-két kollégám is furcsán néz rám, hogy nem akarok férjhez menni. Pedig így van, nem szándékozom. Elgondolkodtam, hogy vajon miért változott meg a gondolkodásmódom, a véleményem a házasságról. Talán azért, mert folyton a romló tendenciát látom magam előtt? Rengeteg baráti pár megy szét mostanában, és akik házasok, nagyon nehezen tudnak pontot tenni a dolog végére. A házasság intézménye egy olyan dolog, ami a papír miatt valamiféle végletességet hordoz magában. Amikor kimondjuk az igent, és aláírjuk a nagy könyvet, akkor felveszünk magunkra egy olyan terhet, amely nagyon hosszú időre szól. Megesküszünk arra, hogy nem fogjuk elhagyni, megcsalni, stb. a férjünket. Egész életünkben csak vele leszünk. Ez egy kicsit azért elgondolkodtató, nem? Én nem ismerek olyan embert, aki megöregedett egy másik mellett. Azaz olyan párt, akik fiatal korukban kerültek össze, és együtt maradtak időskorukig. A szüleim együtt vannak, de folyamatosan veszekednek. Fogalmam sincs, miért nem hagyják az egészet, és válnak el békével. A gyerekek sincsenek már otthon, mindhárman megtaláltuk a helyünket. Azt nem mondhatnám, hogy csak rossz példa van előttem, hiszen a nővérem már 12 éve él boldog házasságban (legalábbis kívülről ez látszik). De ki tudja, hogy igazán boldog-e… Vajon nem gondolkodik-e néha azon, hogy mi lett volna, ha nem megy hozzá a férjéhez, hanem csak együtt élnek? A nővérem szerint nem jó gyereket szülni egy bizonytalan kapcsolatba. Ugyan már, melyik kapcsolat biztos? A mostani statisztikák szerint jó, ha minden második kapcsolat életben marad, a többi megy a levesbe. Így aztán alig születne gyerek. Én is szeretnék anya lenni majd, és a párom is szeretne gyereket. De nem az tölti ki az életünket, hogy azon gondolkodunk, hogy azonnal reprodukálnunk kell önmagunkat, mert különben semmi értelme az életünknek. Anyukám szerint hülye vagyok, mert a páromnak már rég feleségül kellett volna vennie, és az a férfi, aki nem akarja elvenni szíve választottját, az nem is gondolja komolyan. Anyu csak azt nem látja, hogy én sem akarom ezt az egészet. Megváltozott az önmagamról alkotott képem is az évek során. Már nem vagyok az a kislány, nem látok mindent olyan rózsaszínben. Azt gondolom, hogy attól, mert valaki házasságban él, még beleszerethet valaki másba, és akkor jön az álságos hazugság, a megcsalás, a folyamatos alibizgetés és a játszmák, amiket ki nem állhatok. Mindezt azért, hogy egy boldogtalan, ám papírral rendelkező kapcsolatban maradjunk. Van ennek értelme? Szerintem nincs, ezért nem gondolom, hogy én a jövőben foglalkoznék ezzel a kérdéssel. Szerencsére a párom sem akarja a házasságot. Azért nem zárkózom el teljesen előle, mert akadhat olyan pillanat, amikor majd úgy érzem, ez az egyetlen dolog, amit akarok. De nem hagyhatom, hogy ez határozzon meg engem, vagy az életem folyamát. Én mélyen magamba néztem, és átértékeltem azokat a vágyakat, amelyek a házassággal kapcsolatban éltek bennem. nem tudnám kijelenteni, hogy egész életemben ezzel az egy pasival leszek, nem akarok elvárásoknak megfelelni, nem akarom magam áltatni és nyomasztani azzal, hogy márpedig mit KELL tennem. Semmit sem kell, csak azt, ami boldoggá tesz. Nem lehet senkire ráerőltetni olyan dolgot, amit nem akar, és ezt én megértettem. Saját magamra sem erőltetek semmit, a páromra sem, de ezt elvárom másoktól is. Remélem, eljön majd az az idő, amikor nem úgy indítanak egy beszélgetést, hogy „Na, nálatok mikor lesz az esküvő?”. Én sem kérdezem azt mindenkitől, hogy „Na, ti mikor váltok?”. Ugyanolyan tapintatlanság volna. Próbálok boldog lenni a jelenben, és nem arra koncentrálni, hogy mi lenne, ha jól elvetetném magam valakivel. Azt hiszem, ez nem vezetne semmi jóra.” Nemsokára megismerheted Annamari véleményét is, aki házasságpárti. Neked mi a véleményed erről a témáról? INTIMZONA.HU/DMD
<< Vissza a hirekhez