A kismamák titkos gondjai
A babavárás és érkezés felhőtlen örömét gyakran árnyékolják be apróbb testi kellemetlenségek, amelyekről legtöbbször nem is szívesen beszél a kismama. Ugyanakkor jó tudni, hogy ezeket mi okozza és mi várható a későbbiekben.

Bosszantó cseppek

A terhesség második részében és a szülés utáni időszakban sok kismama tapasztalja, hogy nem ura annyira a testének, vizelettartása nem olyan biztos, mint előtte volt: köhögés, tüsszentés, nevetés alkalmával, vagy akár egy hevesebb mozdulatnál is elcseppen egy pár cseppnyi vizelet. Ez az ún. stressz-inkontinencia nem ritka jelenség ebben az életszakaszban: a várandósok közel fele, a szülés utáni első évben az anyukák mintegy egynegyede éli át a vizeletcsepegést. Az egyébként is túlsúlyos, vagy a terhesség során a nagy súlyú magzat esetén, a 35 évnél idősebb és a többedszer szülő nők esetében nagyobb a vizelettartási zavarok előfordulásának esélye. A fiatal, edzett izomzatú, kisebb súlyú anyukák esetében kevésbé jelenik meg ez a kellemetlenség.

 

Ráültél a hólyagomra!

Ez a kissé komikusan hangzó mondat egy olyan anyuka szájából hangzott el, aki a gyermekvárás hónapjai során rendszeresen "beszélgetett" magzatával, és adott esetben épp arra próbálta rábeszélni, hogy változtasson testhelyzetén. Bizony, a méhben növekvő magzat, a magzatvíz és a méhlepény, vagyis az egyre gömbölyödő pocak a terhesség második felében, különösen az utolsó trimeszterben ránehezedik a húgyhólyagra, ingerelheti azt, gyakoribb vizelési ingert, nehezebben kontrollálható vizelettartást okozhat. A kismamák közel fele számol be ilyen, apróbb-nagyobb kellemetlenségekről, de ezek az esetek többségében a szülés után maguktól megszűnnek.

Más a helyzet azonban, ha a terhesség csak felerősítette, előhozta azt a problémát, ami anélkül is előbb-utóbb jelentkezett volna, például alkatilag gyengébb kötőszövetek, elhízás, gyengébb záróizmok miatt. A szakemberek általában úgy vélik, hogy akinél (bármilyen élethelyzetben) egyszer jelentkeznek vizelettartási problémák, annak számolnia kell később is ennek a lehetőségével. Mindenképpen ajánlatos szakorvossal megbeszélni ezeket a tüneteket, még akkor is, ha remélhető, hogy a baba megszületése után hamarosan megszűnnek. Előfordulhat ugyanis, hogy nemcsak a szokásos okok, a megnyúlt kötőszövetek idézik elő a panaszokat, hanem a húgyutak fertőzése, gyulladása is okozhat vizelettartási gondokat.

Szülés közbeni sérülések 

A frissen szült nők vizelettartási problémáit ezen kívül okozhatja maga a szülés (a természetes szülés során a gátat érő fokozott nyomás, a gátizmok, záróizmok megnyúlása), illetve kiválthatják a szülés során elszenvedett esetleges sérülések is.

A húgyhólyag és a vezeték normális nyomásviszonyainak megváltozása stressz-inkontinenciát okozhat: a hasűri nyomás hirtelen emelkedése miatt (nevetés, tüsszentés, nehéz tárgy emelése, stb. közben) akaratlan vizeletvesztés következik be. A szülés közbeni spontán gátrepedés is gyengíti a gátizmokat.

A regenerálódás hetei

A szülés utáni hat hét hagyományosan a "gyermekágyas" időszak. Ez idő alatt nagyjából helyreáll az anya szervezete. A gátizomtorna gyakorlatok hatására felgyorsul az izmok regenerálódása, amely segítheti a házasélet újrakezdését. Az esetek többségében az első hónapok után megszűnnek azok a vizelettartási gondok, amelyeket a terhesség okozott, de mintegy 20-25 százalékuknál ezek még egy évvel a szülés után is megmaradnak.

Csak diszkréten!

Minden elővigyázatosság, edzettség ellenére is előfordulhat, hogy átmenetileg a kismamáknak vizelettartási gondjai akadnak. Ez idő alatt ajánlatos a speciálisan erre a célra kifejlesztett betéteket használni, mert ezek inkább biztosítják a diszkréciót, hogy se a ruházaton esett folt, se az esetleges szag ne árulkodjon a problémáról. Létezik kifejezetten vizeletcsepegésre kifejlesztett termék is, ami csupán tisztasági betét méretű. Ezeket a speciális betéteket érdemes a patikában megvásárolni, ahol gyógyszerészünk segíthet a megfelelő termék kiválasztásában.

Érthető, hogy a kismamák titokban szeretnék tartani ezt a gondot, a diszkréció azonban ne terjedjen ki a nőgyógyászra! A hathetes kontrollvizsgálat során, illetve ha később is fennáll a probléma, a rutinvizsgálatok alkalmával mindenképpen érdemes beszélni erről az orvossal, mert az okok feltárásával és megoldási javaslatokkal sokat segíthet.

hazipatika.com

 


<< Vissza a hirekhez